Egy kertben tartott kutya számára is a kinti környezet egy felfedezésre váró világ. Igen kíváncsi természettel áldotta meg az ebeket a természet, amit egyébként a kiképzés egyes területein jól tudunk használni. Sok esetben a kapu az ajtó kinyitása az eb számára indulási jelzést ad, mivel az előzőekben történt „kiszökések” a kutya számára pozitív élményekkel társultak. Egy másik nemű társának udvarolhatott, Jót játszott egy fajtársával, , vagy csak megerősíthette territóriumát a szomszéd kutyával szemben, azaz ösztöneit elégítette ki.

Ha azt a célt tűzzük ki, hogy a kapun csak engedéllyel mehessen ki kedvencünk, először is azt kell rögzítenünk, hogy az ajtó nyitása nem lehet az indulás jele, mint ahogy eddigiekben volt. Ezt úgy érhetjük el, hogy az ajtót kinyitva a póráz segítségével megakadályozzuk a kitörését az ebnek, majd a nyílászárót újra becsukjuk. Ha többszöri ismétlés hatására észrevehető az, hogy a kifutás reflexét sikerül lassan felülírni, és az eb az ajtó nyitására már nem a kifutással próbál reagálni, megdicsérjük vagy megjutalmazzuk. Ezt addig ismételjük, amíg a folyamat stabilan számunkra kívánatos módon ismétlődik, azaz majdhogynem közömbössé válik az eb a kapu mozgására.  A tanítás során úgy léphetünk tovább, ha megtanítjuk a kutyának, hogy az ajtó vonalát csak engedéllyel, általunk kivezetve lépheti át.

Ehhez az elkövetkezőkben mindig ragaszkodnunk kell. A további gyakorlás során már felváltva lehet alkalmazni az ajtó nyitását-csukását, valamint a kivezetést, hogy ez a folyamat mélyen rögzüljön az ebnél. Természetesen a gyakorlás során minden esetben a helyes viselkedést, még ha csak részleges is, jutalmazással honoráljuk.  Ne felejtsük el, hogy az így kialakított viselkedés nem állandó, gyakorlást és frissítést igényel. Ha észrevehető, hogy az eb ismét késztetést érez a kitörésre, újból rákényszerülünk a gyakorlásra.