Lengyel alföldi pásztorkutyastandard (FCI 251)
Általános megjelenés és viselkedési jegyek: A lengyel alföldi pásztorkutya közepes nagyságú, zömök, erőteljes, izmos, hosszú, sűrű szőrzetű, élénk, de mérsékelt temperamentumú, éber, fürge, intelligens, jó emlékezőtehetséggel és felfogással rendelkező kutya. A kellemetlen éghajlati adottságokkal szemben is ellenálló.
Marmagasság: Kanok: 45-50 cm, szukák: 42-47 cm.
A testmagasság és a testhossz aránya: 9:10
Típus: A kutyának meg kell őriznie munkakutya jellegét. Ebből kifolyólag nagysága nem lehet kisebb a standard által előírtnál. Nem lehet sem túl gyenge, sem túl érzékeny.
Alkalmazás: Könnyen kezelhető, pásztor- és őrkutyaként dolgozik. A városi életbe helyezve nagyon jó kísérőkutya. Jól ápoltan szőrzete vonzó és érdekes külsőt kölcsönöz.
Fej: Közepes, arányos méretű, nem túl nagy. Bozontos szőrzete a homlokon, a pofákon és az állon nagyobbnak láttatja a fejet, mint amilyen valójában.
A koponya és a fang aránya 1:1, vagy a fang valamivel rövidebb.
Koponya: Nem túlzottan széles, enyhén ívelt. A homlokbarázda és nyakszirtcsont felismerhető.
Stop: Határozott.
Fang: Az orrhát egyenes, erőteljes állkapocs.
Orr: Erőteljes, tompa, széles orrlyukakkal, a szőrzet színétől függően olyan sötét, amennyire csak lehet.
Ajkak: Feszesek, szélük ugyanolyan színű, mint az orr.
Fogak: Erőteljes, szabályos harapás, ollós vagy tétre harapás.
Szemek: Közepes nagyságúak, oválisak, nem kidülledők, mogyoróbarna színűek, élénk és átható tekintettel. A szemhéjak sötétek.
Fülek: Lelógóak, meglehetősen magasan tűzöttek, közepes nagyságúak, szív alakúak, a fültőnél szélesek, az elülső szélük a pofákra simul, figyelmesen hordottak.
Nyak: Közepes nagyságú, erőteljes, izmos, lebernyeg nélkül, inkább vízszintesen hordott.
Test Sziluett: Inkább téglalap alakú, mint kvadratikus.
Mar: Jól hangsúlyozott.
Hát: Egyenes, erősen izmolt.
Ágyék: Széles, jól illeszkedik a háthoz.
Mellkas: Mély, közepesen széles, a bordák meglehetősen íveltek, sem nem lapos, sem nem hordóalakú.
Has: Elegáns, a test hátsó része felé futó ívet mutat.
Farok: Születéstől fogva rövid, rövidített vagy kupirozott. Azokban az országokban, ahol törvény tiltja a kupirozást, a hosszú farok nem hiba.
Mellső végtagok:
Elölről és oldalról nézve: Függőlegesek. erőteljes csontváznak köszönhető, jól kiegyensúlyozott végtagállás.
Lapocka: Széles, közepes hosszúságú, ferde, a váll tisztán körülhatárolt, erősen izmolt.
Mellső lábközép: Enyhén ferdén fekszik az alkar alatt.
Mancsok: Oválisak, zártak, enyhén íveltek, igen kemény talppárnák. A körmök rövidek és olyan sötétek, amennyire csak lehetséges.
Hátulsó végtagok:
Hátulról nézve: Függőleges, jól szögelt.
Comb: Széles, jól izmolt.
Csánk: Jól kifejlett.
Mancsok: Kompaktak, oválisak.
Mozgás: Könnyed és térölelő lépés vagy egyenletes ügetés (jelentősebb függőleges mozgás nélkül). Lassú lépésben gyakori a poroszkálásra való hajlam.
Bőr: Feszes, mindenféle ráncképződés nélkül
Szőrzet: Az egész testet durva, sűrű, vastag, és dús szőrzet borítja; dús aljszőrzet. Egyenes vagy enyhén hullámos szőrzet elfogadható. A homlokból lehulló szőrzet jellegzetes módon takarja el a homlokot.
Színek: Minden szín és foltozottság megengedett.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés mértékével.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve:Polski Owczarek Nizinny
Angol neve:Polish Lowland Sheepdog
Eredete
A lengyel alföldi pásztorkutya számunkra nyelvtörő lengyel elnevezését – polski owczarek nizinny – gyakran csak PON-nak rövidítve használják. A két világháború között még három méretváltozata létezett a fajtának.Mivel a legnagyobb kísértetiesen hasonlított a bobtail-re, a legkisebb pedig a bichonokra, különösen a tarka havannaira, a középső méret továbbtenyésztése mellett döntöttek. A PON ősei kezdetben nagytestű nyájőrző kutyaként dolgoztak, majd mikor a medve és a farkas már nem jelentett veszélyt a jószágra, testméretük folyamatosan csökkent, mivel a pásztoroknak már inkább kisebb testű, mozgékony terelőkutyákra volt szüksége. A használhatóságra irányuló szelekció önkéntelenül is bizonyos mértékben homogén külsejű egyedeket hozott létre. A harmincas években határozták el a terelőkutyák célirányos tenyésztését, azonban a háború alaposan közbeszólt. A harcokat kevés fajtatiszta kutya élte túl, később luxuscikkek, így kutyák importálására sem állt rendelkezésre deviza, Megnőtt az őshonos fajták esélye. Különösen az országos szövetség bydgoszczi szekciója járult tevékenyen hozzá a PON mai megjelenési formájának kialakításához, Urbel elnök és Maria Dubrowina vezetésével. Szerencsére nem vesztek el az apró részletek túlértékelésében, hanem a kutya összbenyomására, típusára és belső tulajdonságaira összpontosítottak. Nagy előrelépést jelentett a Smok z Kordegardy nevű kan, aki a modern PON ősatyjává vált, gyakorlatilag róla mintázták a hivatalos fajtaleírást. Az FCI 1963. október 3-án ismerte el a lengyel alföldi pásztorkutyát.
Forrás: kutya.hu