A zsákmányszerző ösztön a táplálkozás, táplálékszerzés funkciókörébe tartozik,a kutya a négy alapösztöne közül az egyik. A kutyakiképzés közben ezt az ösztönt folyamatosan használjuk motivációs lehetőségként. Minden motiváció valamilyen ösztön kielégítésén alapul. A zsákmányszerző ösztön a kutya oktatásában különösen nagy jelentőséggel bír. Gyakorlatilag magas zsákmányszerző ösztön hiányában nem létezik valódi munkakutya. Nagyon leegyszerűsítve a folyamatot a kutya a feladat, vagy feladatsor elvégzéséért lehetőséget kaphat ösztönének kielégítésére, ami abban nyilvánul meg, hogy az apporttárgy után futhat, megragadhatja stb.

A zsákmányszerző ösztön megnyilvánulási formái a kutya viselkedésében a következők. A zsákmány felkutatása, észrevétele, fixálás, utána futás, megragadás, lefogás, halálra rázás, elcipelés, birtoklás, zsákmány védelme. Tágabb értelmezésben a zsákmányszerző ösztön megnyilvánulási formáihoz tartozik még a zsákmány felkutatása folyamán a szaglászás, hallgatózás, szemmel keresés. A táplálkozás folyamán a habzsolás, táplálék vizelettel való megjelölése, a megszerzett táplálék védelme (kirekesztő viselkedés) még a falkavezérrel szemben is. A játék közben apportozás, marcangolás, széttépés, elásás, kaparás.

A zsákmányszerző minden kutyánál veleszületett ösztön, már az almon belül is megfigyelhetők a megnyilvánulási formái. Természetesen nem minden fajtánál és azon belül nem minden egyednél egyforma erősséggel jelentkezik. Kutyakiképzési szempontból csak olyan kutyát érdemes választani az alomból, akinek már kölyök korban mérhetően magas az ösztönszintje. Meg kell említeni, hogy a zsákmányszerző ösztön szintje időszakosan is változhat. A gazda által biztosított bőséges táplálék időszakosan teljesen elnyomhatja ezt az ösztönt, ami a kiképezhetőséget csökkenti. A kutyakiképzés folyamán érdemes a kutyának a táplálását kiélezni, hogy a zsákmányszerző ösztönén keresztül nagymértékben motiválható legyen, ilyen esetben beszélünk a versenykondícióról.

A zsákmányszerző ösztön az oktatható ösztönszerűségek közé tartozik, gyakorlással, képzéssel fejleszthető a mértéke. A gyakorlás során megfigyelhető, hogy a kutya kezdeti érdeklődése a zsákmány iránt alábbhagy, ekkor beszélünk az ösztön kifáradásáról. A kifáradásnak két formájáról beszélhetünk, az inger specifikusról és az akció specifikusról. Az inger specifikus kifáradásnál gyakorlatilag a hozzászokásról beszélhetünk. Az idegrendszer egyre kevésbé ingerelhető, azaz hozzászokik a környezetből jövő ingerekhez. Az akció specifikus kifáradás esetében az állat fizikálisan fárad ki az eltúlzott idejű gyakorlás, kiképzés miatt. Mind a két kifáradás megfelelő mértékű pihentetéssel orvosolható. Általános szabály, hogy a kiképzés folyamán nem szabad a kifáradás határát átlépni, ennek a bekövetkezése előtt be kell szüntetni az oktatást, így a kutya „éhes” marad és továbbra is jól motiválható lesz.