Ingerküszöbnek nevezzük az inger legkisebb fokát, amely a kutyánál már valamely reakciót vált ki. A kutya a környezetéből érkező hatásokat érzékszerveivel fogja fel. A kutya az ingereket a látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés útján képes érzékelni.

A gyakorlatban, ha a kutyát hozzászoktatjuk valamely eseményhez, történéshez, akkor az ingerküszöbét toljuk ki olyan mértékben, ami során már az adott ingerre nem ad cselekvéssel járó választ. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha az inger a kutya számára nem hoz semmilyen változást.

Képzeljünk el egy olyan kutyát, aki érzékenyen reagál a közlekedés zajára, a járművek elhaladására. Amennyiben ezek a történések se negatív, se pozitív hatással nincsenek a kutyára, azaz teljesen érdektelenek számára, akkor beszélhetünk az ingerküszöb emelkedéséről, a habituációról.  A kutyakiképzésben, valamint a viselkedés terápiában gyakran használjuk az ingerküszöb szintjének emelését, annak érdekében, hogy a kutya az ingergazdag emberi környezetben képes legyen boldogulni.