Katalán pásztorkutya standard (FCI 87) 1.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS ÉS WESEN
a.Összbenyomás: Nagyon visszafogott, élénk, és intelligens kutya, nemes pillantással, értékes vidéki wesennel, a juhászt és a rábízott nyájat önfeláldozóan, hűségesen szolgáló. Idegenekhez nem közeledik, ezért alkalmanként megközelíthetetlennek tűnik. Nagyon éber kutya. Nagyon ellenálló a hőséggel, a hideggel és az időjárás minden kellemetlenségével szemben. A legegyszerűbb táplálék elég neki, hogy a fent nevezett kemény körülmények között dolgozni tudjon.
b. Marmagasság:
kanok: 47-55 cm szukák: 45-53 cm c.
Arányok: Arányos felépítésű, közepes nagyságú kutya, szép szőrzettel. Valamivel hosszabb, mint a milyen magas, kb. 9:8 arányban.
d. Alkalmazás: A fajta valódi wesene igazán a nyáj őrzésénél jut kifejezésre. A kutya nem csak a juhász utasításait követi, hanem azon túl sok esetben képes rá, hogy saját döntéseket hozzon, önállóan cselekedjen. Csodálatos könnyedséggel irányítja a nyájat, hogy egy állat sem válik el a többitől. Nagy bátorsága és merészsége őrfeladatok teljesítésére is képessé teszi. Mérete, szép bundája, intelligenciája és gazdája iránti kimondhatatlan hűsége révén kiváló kísérő kutya is.
II. FEJ
a. Általános megjelenés: Erős fej, enyhén konvex és széles, de anélkül, hogy nehéznek tűnne, a testtel arányos. A koponya aránya a fanghoz 4:3.
b. Koponya: Valamivel hosszabb, mint a milyen széles, koponyabarázdával, mely első harmadában határozottan kivehető, majd a nyakszirtcsont felé eltűnik. Határozott nyakszirtcsont. A felső profil enyhén ívelt: a középső részen lehet egy behatárolt, laposabb terület. A homlokívek szélességükben és hosszúságukban jól fejlettek, a szemöldökboltozat határozott.
c. Stop: Jól kivehető, de anélkül, hogy túl kifejezett lenne.
d. Fang: Egyenes, inkább rövid, lekerekített élű csonka gúla formájú.
e. Orrtükör: Egyenes, a fejjel arányos, és mindenképpen fekete színű.
f. Ajkak: Inkább vastagak, feszesek, szinte egy teljesen egyenes vonal által elválasztva. Az alsó ajkak nem lógnak le. Intenzív fekete pigment. A szájpadlás szintén feketén pigmentált.
g. Fogak: Erőteljesek, jó méretűek, fehérek és egészségesek. Ollós harapás. Dolgozó kutyáknál a szemfogak csúcsa letörhet.
h. Szemek: Tágra nyitottak, kifejezésteli, élénk és intelligens tekintettel. Kerekek, sötét borostyán színűek, fekete szélű szemhéjakkal.
i. Fülek: Magasan tűzöttek, háromszögletűek, vékonyak, hegyesek. A fülkagyló puha és nem vastag. A fejhez simulnak. A fülek szélességének aránya a hosszúságukhoz 8:10. Hosszú szőrrel fedettek, ecsetszerű végződéssel. Mozgékonyak. Dolgozó kutyáknál a kupírozott fül megengedett.
III. NYAK
Erőteljes, erős, izmos, inkább rövid, de mozgékony. Jól illeszkedik a vállakhoz.
IV. TÖRZS
a. Megjelenés: Enyhén hosszúkás, erőteljes, izmos, erős és mozgékony benyomást keltő.
b. Mar: Határozott.
c. Hát: A hátvonal egyenes, nem beesett, enyhén emelkedik a far felé, mely minden esetben a marral egy magasságban van, vagy valamivel alacsonyabban fekszik, mint a mar. A szőr és az aljszőrzet tömege miatt első pillantásra a far tűnhet magasabbnak.
d. Far: Robosztus és izmos, enyhén lejt.
e. Mellkas: Széles, jól fejlett, a könyökig érő. A bordák íveltek, nem laposak, jó munkateljesítményt lehetővé téve.
f. Has és lágyék: A has enyhén felhúzott, rövid, de erőteljes és hangsúlyozott lágyékkal.
V. FAROK
Inkább mélyen tűzött. Lehet hosszú (kissé a csánkon túl érő) vagy rövid (nem hosszabb 10 cm-nél). Vannak farok nélküli példányok, dolgozó kutyáknál a kupírozott farok megengedett. Nyugalmi állapotban a farok lelóg, alsó végén ívelt, szablyafarok megengedett. Mozgás közben vidáman felemelkedik, de sohasem csavarodik a hátra. Dús, hullámos szőrzettel borított.
VI. MELLSŐ VÉGTAGOK
a. Megjelenés: A mellső végtagok erőteljesek, szárazak, egyenesek, elölről és oldalról nézve egyenesek.
b. Arányok: A könyök körülbelül középen helyezkedik el a talaj és a mar között.
c. Lapockák: Izmosak és erőteljesek, enyhén ferdék.
d. Felkar: Erőteljes és izmos, párhuzamosan elhelyezkedő könyökökkel, melyek sem nem szűkek, sem nem nyitottak, szorosan a testhez simulnak.
e. Lapocka-felkar szögelés: Kb. 110 fok.
f. Alkar: Merőleges, erőteljes, munkára alkalmas.
g. Felkarcsont-orsócsont szögelés: kb. 135 fok.
h. Lábtő és lábközép: Az alkar merőleges vonalát hosszabbítják meg, inkább rövidek.
i. Mancsok: Oválisak, a talppárnák feketék és ellenállóak. A lábujjak közötti bőr jól kivehető és dúsan szőrrel borított. A körmök feketék és erőteljesek.
VII. HÁTULSÓ VÉGTAGOK
a. Megjelenés: Erőteljes, izmos, függőleges, erőt és mozgékonyságot sugárzó.
b. Comb: Hosszú, széles és izmos, erős csontozattal.
c. Medence-combcsont szögellés: Kb. 115 fok.
d. Lábszár: Erőteljes csontozat és izomzat.
e. Combcsont-lábszárcsont szögelés: Kb. 120 fok.
f. Csánkok: Inkább mélyen elhelyezkedők, párhuzamosak és függőlegesek.
g. Csánkízület szögellése: Kb. 140 fok.
h. Lábközép: Inkább rövid, erőteljes, merőleges.
i. Mancsok: Hasonlóak a mellső mancsokhoz, de dupla farkaskörömmel, melyek mélyen helyezkednek el és az első lábujjal egy ujjak közötti bőr hártya köti össze őket.
VIII. JÁRMÓD
Puha, jellegzetesen juhászkutyaszerű. Csak hosszú távon kezd galoppozni, ezért a kiállítási körben a rövid ügetés jellemzi, olyan stílusban, mely minden, farkaskörmöt viselő kutyára jellemző.
IX. BŐR
Inkább vastag. A testen és a fejen feszes. Jól pigmentált.
X. SZŐRZET
Hosszú, sima vagy enyhén hullámos. Drótos. Dús aljszőrzet, különösen a test hátulsó harmadában. A fejen szakállt és bajuszt, üstököt és szemöldököt képez, melyek azonban nem fedik el a szemet. A farok a végtagokhoz hasonlóan dús szőrrel borított. A vedlés alatt tipikus jelenség figyelhető meg: két fázisban történik. Először a test elülső része vedlik le, mintha két különböző szőrzet borítaná a kutya elülső és hátulsó felét. A második fázisban vedlik le a kutya hátulsó része, mellyel helyre áll az egyensúly.
XI. SZÍN
Távolról nézve a kutya egyszínűnek tűnik; a mancsokon világosabb árnyalatok is felléphetnek. Közelről látszik csak, hogy a szőrzet színét számtalan különböző árnyalat összessége adja.
Fauve (fakó) világos, közepes és sötét árnyalatokkal.
Arena (homok sárga): szürke, fehér és fekete szőrszálakból áll, szintén három árnyalatban fordul elő: világos, közepes és sötét. Szürke: fehér, szürke és fekete szőrszálakból áll, az ezüst szürkétől a szürkés feketéig terjedő árnyalatokban.
Ha a fekete az uralkodó szín és csak fehér szőrszálakkal keveredik, sötétszürke-fekete színt kapunk.
Vannak olyan példányok is, melyeken fekete, cser és vöröses-homoksárga szőrszálak keverednek; utóbbiak egyes helyeken túltenghetnek, és így egy fekete-cser mintázatú egyed benyomását keltik.
Fekete vagy fehér foltok nem megengedettek. Néha elfogadható néhány fehér szőrszál képezte csillag alakú mellfolt vagy fehér szőrszálak a lábujjak felső részén, utóbbiak azonban nem járhatnak együtt fehér körmökkel.
XII. HIBÁK
1. Súlyos hibák: Lapos fej vagy hiányzó koponyabarázda. Rózsafül vagy rosszul tűzött fülek, hosszú vagy egymástól elálló fülek. Világos szemek. Két elő zápfog hiánya. Enyhe előre- vagy hátraharapás. Beesett hát. Kifelé vagy befelé forduló végtagok vagy mancsok. Egy vagy több fehér köröm. Hiányzó csontok a farkaskörömben vagy csak egyszerű farkasköröm.
2. Tenyésztésből kizáró hibák: Pigmenthiány az ajkakon, az orron, szemszélen vagy az ínyen. Több mint két elő zápfog vagy két másik fog hiánya. A hátra kunkorodó farok. Farkasköröm vagy a lábujjak közötti hártya hiánya. Mindegyik köröm fehér. Több mint 3 cm eltérés a minimális vagy maximális marmagassághoz képest. A fej a pireneusi juhászkutyáéhoz vagy a briardéhoz hasonlít. Előre- vagy hátraharapás. Rejtett heréjűség vagy félheréjűség a kanoknál. Kiegészítés: Egyébként egyforma minőségű egyedeknél a kupírozatlan egyedeket kell előnyben részesíteni. A kupírozott fülű és farkú, munkacélokból lerövidített szemfogakkal rendelkező kutyákat csak akkor lehet sorolni, ha igazi munkakutyák. A színeket illetően a jól pigmentált árnyalatok a kívánatosak.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve: Gos d’Atura Catala
Angol neve: Catalonian Sheepdog
Eredete
A pásztorkutyák sorsa értelemszerűen szorosan összefügg a juhtenyésztéssel, az ibériai kutyáké pedig különösen a merinó juhéval.Az ibériai birkatenyésztés óriási mértékben hatott az európaira, hiszen valamennyi nyugat- és kelet-európai finomgyapjat adó fajta a merinóival történt keresztezéssel jött létre. A merinói juh őshazája a mai Törökország területén található, onnan a görögök szereztek maguknak tenyészállatokat, rajtuk keresztül a Római Birodalomba is eljutott a fajta, onnan pedig az Ibéria-félszigetre. Ott sokáig tilos volt merinóit külföldre eladni, persze ezt a szabályozást nem lehetett sokáig fenntartani.
A XVII. századtól kezdve óriási nyájak érkeztek Európa szinte összes országába. A hajóval szállított birkákat pásztorkutyák segítségével irányították a szárazföldön, így akár egy angol kutya is befedezhetett egy spanyolt, és fordítva. A különböző országok terelőkutyái tehát nemcsak a hasonló körülmények hatására lehetnek egyformák, hanem bizonyos fokú rokonság is fennállhat közöttük.
A juhászkutyák régebbi típusának, a „birkás pudli” külsejének felel meg a katalán pásztorkutya is, mely nemcsak a portugál juhászkutyára hasonlít, de igen emlékeztet a pireneusi vagy a lengyel alföldi juhászkutyára is.
Von Stephanitz az egyik első szerző, aki az 1930-as években beszámol a katalán tartományok apró, bozontos, más országok juhászkutyáihoz hasonlóan 50-55 cm magas terelőkutyáról, melyet már akkor is gos d’atura catalának neveztek. A spanyol kinológiai szövetség 1911-ben alakult meg, és elsőrendű feladatának tekintette a hazai kutyafajták megőrzését és fenntartását.
A spanyol törzskönyv, a LOE harmadik kötetében, 1915-ben jelenik meg az első gos d’atura catalá, egy Piar nevű kan. 1915 és 1924 között mindössze 4 katalán pásztorkutyát törzskönyveztek. Ez persze nem tükrözte az állomány tényleges létszámát, mivel a katalán pásztorok nem sokat törődtek a fajtatiszta tenyésztéssel. Sok helyen ez még napjainkban is így van. A kinológiai szövetség a legszebb kutyának járó, pénzdíjas juhászkutya-találkozókkal próbálta rávenni a pásztorokat, a fajtaleírásnak megfelelően tenyésszenek.
Szerencsére a hobbikutyások növekvő érdeklődése az „eredeti”, természetes kutyák iránt is segített a fajta fennmaradásában, pásztorokat pedig ösztönözte a kölykökért elkérhető magas összeg.
Dr. Augustin Franco dolgozta ki az első hivatalos fajtaleírást, melyet az FCI 1929-ben fogadott el. A katalán pásztorkutya volt az első, nemzetközileg is hivatalosan elismert spanyol fajta. Ennek ellenére az első gos d’atura fajtaklub 1978-as megalakulásáig nem volt túl rózsás a fajta helyzete. Dr. Evaristo Sannlehi, Rafael Sarazá és Josefina Álvila sokat tett a fajtáért, mely saját hazáján belül napjainkra kifejezetten népszerűvé vált, az 50. barcelonai kiállítás Best in Show kutyája egy Faluga nevű nőstény katalán pásztorkutya lett.
Forrás: katalanpasztor.hu