Kutya jelzései az ember felé
Köztudott, hogy a kutyák egymás közötti kommunikációjának nagyobb része testjelekkel történik. Amikor kutyánkkal meg akarjuk értetni magunkat, rákényszerülünk, hogy elsajátítsuk, alkalmazzuk ezeket a testjeleket. Rutinosabb, tehetségesebb kutyavezetők ösztönösen alkalmazzák ezeket a testjeleket. A kutyakiképzés tanulása során megtanulhatóak azok a mozdulatok, amivel irányíthatóvá válik a kutya. Ahhoz, hogy egyértelmű képet kapjunk
a kiképzés során kutyánk terhelhetőségéről, aktuális együttműködési hajlamáról, valamint a hétköznapi élet során lelkiállapotáról, vágyiról, kondíciójáról, nem árt, ha ismerjük ezeket a jelzéseket. A kutyák testjelei mellett még szót érdemelnek a hangjelek is. A hangjelek lehetnek az ugatás különböző fajtái, valamint más, az ugatás alá nem sorolható hangok, például nyüszítés, vonyítás, vinnyogás stb.
A testjelek tipikus megnyilvánulási formái a farok tartás, fültartás, arcmimika, testtartás. A társas érintkezés során az eb folyamatosan adja a különböző jelek kombinációját fajtársai, illetve az emberek felé. Főleg azok a kutyák látják el bőséges jelzésekkel a környezetükben élőket, akik megfelelő válaszokat is kapnak vissza, akár az embertől, akár fajtársaitól. Ezért is fontos a megfelelő mennyiségű foglalkozással eltöltött idő, melynek során összecsiszolódhatunk kedvencünkkel. A kutyák folyamatosan értékelik a környezetükből kapott információkat, ezért rendkívül gyorsan alkalmazkodnak akár különböző emberek jelzéseihez is. A kutya jelzéseit összességében kell értékelni. Félrevezető lehet, ha egy kiragadott jelzés alapján értékeljük a helyzetet, minden esetben az összkép alapján érthetjük meg a kutya viselkedését, reakcióit és alakíthatjuk ki válaszunkat az adott helyzetre. Még egy fontos tény is szót érdemel, mégpedig az, hogy a jól értékelt jelzések rövid időd belül megváltozhatnak, ha valamilyen új hatás éri az állatot. Ezért a jó kutyavezető mindig kész alkalmazkodni a kialakult helyzethez, valamint megpróbálja előre kiszámítani az események alakulását.