Border collie standard (FCI 297)
Általános megjelenés: Jó arányokkal rendelkező kutya, hajlékony külső vonalai minőséget, kecsességet és teljes harmóniát sugároznak, megfelelő tömörséggel ötvözve, egy állandó teljesítményre képes kutya benyomását keltve. Bármely, otrombaságra vagy gyengeségre utaló jelleg nem kívánatos.
Fontos méretarányok: A koponya és az orrhát körülbelül egyforma hosszú. A test a marmagassághoz viszonyítva valamivel hosszabb.
Viselkedés és karakter: Érdeklődő, figyelmes, irányítható és intelligens, nem ideges vagy agresszív.
FEJ Koponya: Meglehetősen széles agykoponya, a nyakszirtcsont nem kifejezett.
Stop: Nagyon határozott.
ARCKOPONYA
Orr: Fekete, kivéve a barna vagy csokoládészínű kutyáknál, ahol barna is lehet. Kék kutyáknál palaszínűnek kell lennie. Az orrlyukak jól fejlettek.
Fang: Az orr irányába elkeskenyedő, mérsékelten rövid és erőteljes.
Pofa: Sem nem kitöltött, sem nem lekerekített.
Fogak és állkapocs: erőteljes, tökéletes, rendezett és teljes ollós harapással, ami azt jelenti, hogy a felső állkapocs metszőfogai szorosan az alsó állkapocs metszőfogaira nyúlnak, miközben a fogak merőlegesen állnak az állkapocshoz képest.
Szemek: Távol fekszenek egymástól, oválisak, közepes nagyságúak és barnák, kivéve a blue merle színű kutyákat, ahol az egyik vagy mindkét szem részben vagy teljesen kék lehet. Szelíd, érdeklődő, figyelmes és intelligens tekintet.
Fülek: A fülek közepes nagyságúak és vastagságúak, távol fekszenek egymástól, egyenesen vagy félig egyenesen hordottak, kifejezően mozgékonyak.
Nyak: Jó hosszúságú, erőteljes és izmos, enyhén ívelt, a vállak felé szélesedő.
Test: Atletikus kinézetű.
Mellkas: Mély és meglehetősen széles. A bordák jól íveltek.
Far: Széles és izmos, oldalról nézve kecsesen fut le a faroktőig.
Farok: Mérsékelten hosszú, utolsó csigolyája legalább a csánkig ér, mélyen tűzött, szőrrel jól fedett, a vége felfelé ível, mely a kutyakecses külső vonalaihoz és harmóniájához illően lekerekíti azt. Izgalmi állapotban a kutya magasabban, de sohasem a hátvonal fölött hordhatja.
Herék: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
VÉGTAGOK
Mellső rész: A mellső végtagok elölről nézve párhuzamosak, a lábközép oldalról nézve enyhén ferde. A csontok erőteljesek, de nem durvák. A lapockák jól hátranyúlnak, a könyök szorosan simul a testhez.
Mancsok: Oválisak, a talppárnák teltek, erőteljesek és egészségesek, a lábujjak íveltek, szorosan egymáshoz simulnak, a körmök rövidek és erőteljesek.
Hátsó rész: A comb hosszú, erőteljes és izmos, jól szögelt térddel és erőteljes, mélyen elhelyezkedő csánkokkal. A csánktól a földig erősebb csontozat. A hátsó végtagok hátulról nézve párhuzamosak.
Jármód: A mozgás szabad, folyamatos és könnyed, miközben a mancsok lehetőleg alig emelkednek el a talajtól, hogy a kutya osonva és nagy sebességgel mozoghasson.
Szőrzet: Két szőrváltozat elismert, egy mérsékelten hosszú és egy rövidebb, egyenes. Mindkét változatnál a fedőszőr sűrű és közepes vastagságú, az aljszőrzet Puha és sűrű, mely a border collie számára védelmet nyújt az időjárással szemben. A mérsékelten hosszú szőrváltozatnál a dús szőrzet sörényt, nadrágot és zászlókat képez. Az arcon, a fülön és a mellső végtagok elülső részén és a hátsó lábakon a csánktól a földig a szőrzetnek rövidnek és simának kell lennie.
Szín: A színek sokasága megengedett, melynél azonban a fehér sohasem lehet uralkodó.
Méret és súly: Az ideális méret kanoknál 53 cm, szukáknál valamivel kevesebb.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
Eredeti neve:Border Collie
Angol neve:Border Collie
Eredete
A border collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el.Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000-1500 birkából álló nyájakhoz erős, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az angol-skót határvidéken fekvő Border Countryra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élők számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori border collie; hihetetlenül edzettek, szívósak, bundájuk vastag, vízlepergető. Kemény, izmos testük erőt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta ,,tenyésztése” során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták őket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklődő, együttműködő kutyafajtához.A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete) vagy a walesi coelius (hűséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlődhetett ki.Az első border collie ábrázolások Thomas Bewick 1800-as évek elejéről származó, A négylábúak története (The History of Quadrupeds) című könyvében jelennek meg. Az egyik fametszeten a border collie hosszú és rövid szőrű változata látható, alig különbözve a mai formától. Robert Burns, skót költő is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit.A juhászok mindig is rettentő büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez vezetett 1873-ban az első terelőversenyhez. A megmérettetést Észak-Walesben egy Bala nevű városkában, Mr. Llyold Price vezetésével rendezték meg. A győztes Mr. James Thompson Tween nevű kutyája lett. Tween óriási dicsőségre tett szert. A verseny továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettől kezdve rendszeresen rendeztek terelőversenyeket, amelyeken egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át a díjakat.A mai border colliek történeteOld Hemppel kezdődött. Old Hemp 1893-ban Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Később a világ egyik leghíresebb terelőkutyája lett belőle. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott. Tulajdonképpen meglepetést jelentett, hogy Old Hemp ilyen szépen terelt, mert apja, Roy nem mutatott különösebb tehetséget ehhez a munkához, anyja viszont annyira igyekezett, hogy szinte magát hipnotizálta a birkák helyett. Old Hemp tipikus példája annak, hogy a kutya a szülei jó tulajdonságait örökli, és a rosszakat nem. Külseje teljesen megfelelt a mai border collie standardjának: hosszú, fekete-fehér bundát viselt, füle kicsi, és félig feláll. Magassága 21 inch. Élete nyolc éve alatt nagyon híres fedező kan volt, több mint 200 kan és számtalan szuka apja, így a legtöbb border collie ősei között megtalálható.Abban az évben, mikor Old Hemp élete 1901-ben véget ért, egy kiskutya, Old Kep látta meg a napvilágot, aki később 45-ször nyert terelőversenyt. Főleg a barátságos természete miatt szerették, mivel az első borderek tartottak az idegenektől. Old Kep génjei megtalálhatóak többek között Herdman’s Tommyban (ISDS 16), ô Old Cap unokája. Egy fiát, Dont (ISDS 11) Új-Zélandra exportálták, tőle származnak az ausztrál border collie-k.J. M. Wilson legendás handler és tenyésztő volt. Sok bajnokot tenyésztett és tanított be. A legjelentősebb kutyája Cap volt (ISDS 3036, 1937-ben született), aki sajnos a második világháború alatt élt, így nem mérethette meg magát bajnokságokon. Wartime Capnek is hívták ezért.A második világháború után nem sokkal, 1947-ben Spot I (ISDS 3624) megnyerte a nemzetközi bajnokságot. Remek stílusban és balance-szal dolgozott. Az ő unokája volt J. M. Wilson kutyája, Mirk (ISDS 4438), Mirk unokája pedig a híres Gilchrist’s Spot (ISDS 24981), a skót nemzetközi bajnokág győztese 1965-ben és 1966-ban. Utódaira jellemző volt a jó természet, szép munkastílus és széles kifutás. A 70-es és 80-as évek sok bajnoka is az ő és Wiston Cap utóda volt.J. M. Wilson kutyájának, Capnek a vonalából származik az az 1963-ban született, tricolor kutya, aki a legtöbbet használt tenyészkutya volt a border collie-k történetében.Wiston Cap (ISDS 31154) megnyerte a nemzetközi bajnokságot 1965-ben. 1979-ben bekövetkező haláláig rengeteg utódja született. Mivel ilyen nagyra tartott tenyészkutya volt, a jelenlegi BC-k valamennyire mind visszavezethetők rá. Ennek következtében sok recesszív jellegzetesség felbukkant. Néhányat közülük szívesen felhasználnak, ilyen például a színezet, de negatív tulajdonságok is, mint a rossz természet és betegségek, például az epilepszia vagy a CEA nevű szembetegség. De tőle származik a felálló fül is.1906-ban a juhászok megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet (International Sheepdog Socitey, ISDS), amely napjainkban is működik. Ekkortól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben. 1915-ben az ISDS titkára, James Reid elnevezi a fajtát border collie-nak. A II. világháború után az obedience versenyeknek egyre nőtt a népszerűségük, és természetesen a borderek szinte mindent megnyertek. Azonban a versenyek a Kennel Club rendezésében zajlottak, ezért valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. Végül a Kennel Club úgy határozott, hogy azokat az ebeket regisztrálja border collie-ként az obedience nyilvántartásba, amelyek szerepelnek az ISDS törzskönyvében. Sok farmer azonban nem regisztráltatta a kutyáit. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a munka vérvonalakat, felnőtt kutyákat is regisztrált.Ekkortájt, 1963-ban az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ausztrália már rendelkezett saját border collie standarddal. Harry Glover azonban elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, megalapította a Border Collie Club of Great Britaint.1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Shoutern Border Collie Club. Ekkor a Kennel Club összehívta mind a három társaságot, hogy jussanak közös nevezőre a fajtaleírást és más kérdéseket illetően. Így végül sok-sok akadály elhárítása után rendeződött a helyzet, és megszületett a régi-új fajta, a border collie.
Forrás: bordermania.hu, kutya.hu