Belga juhászkutya standard (FCI 15)
Általános megjelenés: Harmonikus felépítésű, erőt és eleganciát egyesítő kutya, közepes arányokkal. Kvadratikus felépítésű és közép nagy, izomzata erőteljes és száraz. Ellenálló, hozzászokott a szabadban való tartózkodáshoz, képes elviselni az időjárás Belgiumban megszokott gyakori váltakozását. Testének harmonikus formája és büszke fejtartása elegánsan robosztus benyomást kelt, mely egy munkakutyafajta céltudatosan kitenyésztett képviselőjének öröksége. A belga juhászkutyát természetes tartásban kell képviselőjének öröksége. A belga juhászkutyát természetes tartásban kell elbírálni, felvezetője testi kontaktusa nélkül.
Fontos arányok: Kvadratikus felépítésű kutya. A mellkas a könyökig ér. A fang hossza megegyezik a fej teljes hosszának felével, vagy azt kissé meghaladja.
Magatartás/karakter (wesen): Éber és eleven, túlcsorduló élénkséggel teli, állandóan tettre kész. Veleszületett képességei mellett, mint a nyájak védelmezője, egy házat és udvart őrző kutyaértékes tulajdonságaival is rendelkezik. Minden tétovázás nélkül, szenvedélyesen védelmezi gazdáját. Egy juhászkutya, egy jelzőkutya, egy őrző-védő és egy szolgálati kutyaelőnyeit egyesíti magában. Élénk és bátor temperamentuma, félelmet és agresszivitást nem ismerő szilárd karaktere, testtartásában, bátor, figyelmes arckifejezésében és csillogó szemeiben is megmutatkozik. Bírálatnál ügyelni kell a nyugodt és bátor temperamentumra.
Fej: Magasan hordott, nem túlzottan hosszú, határvonalai egyenesek, jól faragott és száraz. A koponya és a fang hossza kb. egyforma. A fang legfeljebb csak kissé lehet hosszabb, ami teljessé teszi az összképet.
Koponya: Közepesen széles, arányaiban a fej hosszához illő, inkább lapos, mint kerekded homlokkal és kevésbé fejlett homlokbarázdával. Oldalról nézve, felső vonala párhuzamosan fut az orrhát meghosszabbításának képzeletbeli vonalával. A nyakszirtcsont kevésbé fejlett. A szemöldökív és a járomcsont nem kiugró.
Stop: Mérsékelten fejlett.
Orrtükör: Fekete.
Fang: Középhosszú, a szemek alatt jól faragott, fokozatosan elvékonyodik az orr irányában és hosszúkás ék formájú. Az orrhát egyenes és párhuzamos a homlok felső vonalának képzeletbeli meghosszabbításával. A szájnyílás nagy és széles, vagyis nyitott fangnál a szájzug erősen hátra húzódik, és az állkapcsok messze csapódnak egymástól.
Ajkak: Vékonyak, feszesek és erősen pigmentáltak.
Állkapocs/fogak: A fogak nagyok, fehérek, rendezetten és erőteljesen illeszkednek az állkapocsba. Ollós harapás; a terelés okozta tétre harapás elfogadható. A harapás a fogképletnek megfelelően teljes. Két P1 hiány megengedett, az M3 fogakat nem kell figyelembe venni.
Pofa: Száraz és igen lapos, de jól izmolt.
Szemek: Közepes nagyságúak, sem nem túl mélyen ülők, sem nem kidülledők, enyhén mandulaformájúak, ferdén elhelyezkedők, barnás színűek; a sötét színezetű szem kívánatos. A szemhéjak széle fekete. Nyílt, élénk, éber és fürkésző tekintet.
Fülek: Inkább kicsik, magasan tűzöttek, kinézetük tisztán háromszögletű. A fülkagyló jól ívelt. A hegyes fülek szilárdak és felállóak, ha a kutya figyel valamit, függőlegesek.
Nyak: Jól illeszkedő, kissé hosszúkás, meglehetősen felfelé irányuló, jól izmolt, a vállak felé fokozatosan szélesedő. Nem lebernyeges. A tarkó enyhén ívelt.
Test: Erőteljes, nehézkesség nélkül. A szegycsonttól az ülőgumóig mért testhossz kb. egyenlő a marmagassággal.
Felső vonal: A hát és az ágyék felső vonala egyenes.
Mar: Határozott.
Hát: Szilárd, rövid és jól izmolt.
Ágyék: Erőteljes, rövid, arányosan széles, jól izmolt.
Far: Jól izmolt, csak enyhén ferde, arányosa, de nem túlzottan széles.
Mellkas: Nem széles, de mélyen lenyúló. A bordák felső része ívelt. Elölről nézve az elő mell kevésbé széles, anélkül, hogy keskeny lenne.
Alsó vonal: A mellkas alatt kezdődik, és harmonikus görbülettel, enyhén emelkedik a has felé, mely sem túl kitöltött, sem agárszerűen felhúzott, hanem enyhén emelkedő és mérsékelten fejlett.
Farok: Jól tűzött és tövénél erőteljes, közepes hosszúságú, legalább a csánk ízületig ér, de inkább még lejjebb. nyugalmi állapotban lelóg, de vége a csánk ízület magasságában enyhén ívelt hátrafelé, mozgásban erősebben megemelkedik, de nem a vízszintes fölé, végén határozottabb görbülettel, anélkül, hogy kampót képezne, vagy oldalra kitérne.
Végtagok mellső rész: Erőteljes, de nem nehézkes csontozat. Száraz és erős izomzat. A végtagok minden szemszögből függőlegesek, elölről nézve teljesen párhuzamosak.
Lapocka: Hosszú és ferde, szilárdan fekszik, a felkarral kielégítő szöget képez, mely ideális esetben 110-115 fokos.
Felkar: Hosszú és arányosan ferde.
Könyök: Erőteljes, sem nem elálló, sem nem szorosan a testhez simuló.
Alkar: Hosszú, egyenes.
Mellső lábtőízület: Nagyon szilárd és tiszta körvonalú.
Mellső lábközép: Erőteljes és rövid, lehetőleg merőleges a talajra és csak nagyon kicsit előre hajló.
Mellső mancsok: Kerek macskamancsok. A lábujjak íveltek és szorosan simulnak egymáshoz, a talppárnák vastagak és rugalmasak, a körmök sötétek és erőteljesek.
Hátulsó rész: Erőteljes, de nem nehézkes. Oldalról nézve függőlegesek, hátulról nézve egymással teljesen párhuzamosak.
Comb: Középhosszú, széles, erősen izmolt.
Térdízület: Megközelítően függőlegesen helyezkedik el a csípő alatt, normális szögelés.
Lábszár: Középhosszú, széles és izmos, mérsékelten szögelt.
Csánk ízület: Mélyen elhelyezkedő, széles és izmos, mérsékelten szögelt.
Hátulsó lábközép: Szilárd és rövid. Farkaskörmök nem kívánatosak.
Hátulsó mancsok: Enyhén oválisak lehetnek. A lábujjak íveltek és szorosan simulnak egymáshoz, a talppárnák vastagak és rugalmasak, a körmök sötétek és erőteljesek.
Mozgás: A mozgás lefutása minden jármódban élénk és szabad. A belga juhászkutya jól vágtázik, de szokásos jármódja a lépés, és mindenek előtt az ügetés. A végtagok a test tengelyével párhuzamos síkon mozognak. Nagy sebességnél a mancsok a középvonalhoz közelítenek. Az ügetés közepesen térölelő. A mozgás egyenletes és könnyed, a hátulsó végtagok jó tolóerejével, a mellső végtagok nem túl magasra emelkednek. A belga juhászkutya állandóan mozgásban van, fáradhatatlannak tűnik. Mozgása gyors, ruganyos és élénk. Teljes sebességnél is képes hirtelen irányváltoztatásra. Túlcsorduló temperamentuma és őrző-védő ösztöne miatt kifejezetten hajlamos ide-oda körözni.
Bőr: rugalmas, de mindenütt szorosan a testhez simul. Az ajkak és a szemhéjak széle erősen pigmentált.
szőrzet és változatok: Mivel a belga juhászkutyáknál a szőrzet hosszúsága, növésiránya, kinézete és színe különböző, ezt a szempontot határozták meg a fajta négy változatának megkülönböztetésére: groenendael, tervueren, malinois és laekenois. A négy változatot külön bírálják, és mindegyik külön CAC, CACIB vagy a megfelelő reserve címek elnyerésére jogosult.
A szőrzet szerkezet: A szőrzet mindig, mindegyik változatnál sűrű, testhez simuló és jó szerkezetű. Az aljszőrzettel kiváló védőkabátot képez.
A. Hosszúszőrű változat: A szőrzet rövid a fejen, a fülek külső felületén és a végtagok alsó részén, az alkar hátulsó részét kivéve, melyet könyöktől a lábtőízületig hosszú szőrzet, úgynevezett rojtok borítják. A test többi részén a szőrzet hosszú és sima, hosszabb és dúsabb a nyak körül és az elő mellen, ahol sörény és kötény képződik. A hallójárat nyílását sűrű szőrzet védi. A föl tövétől kezdve elálló szőrzet övezi a fejet. A combok hátulsó részét nagyon hosszú és igen dús szőrzet borítja, mely úgynevezett gatyát képez. A farok dúsan fejlett szőrzete hosszú és zászlót képez. A groenendael és a tervueren hosszúszőrű.
B. Rövidszőrű változat: A fejen, a fülek külső felületén és a végtagok alsó részén a szőrzet nagyon rövid. A test többi részén rövid, dúsabb a farkon és a nyak körül, ahol gallér képződik, mely a fül tövénél kezdődik, és a torokig terjed. A combok hátulsó részét hosszabb szőr borítja. A farok kalász formájú, végig hosszabb, elálló, de nem zászlós szőrzet borítja. A malinois rövidszőrű.
C. Szálkásszőrű: E változat jellemzője mindenek előtt a kemény és száraz szerkezetű szőrzet, mely borzas és érintésre szinte “serceg” az ujjak között. Hossza az egész testen kb. 6 cm, de rövidebb az orrháton, a homlokon és a végtagokon. Sem a szem környékén, sem a fangon nem olyan fejlet a szőrzet, hogy a fej formáját elleplezze. De azért a fang szőrzetének dúsnak kell lennie. A farkon nem képződhet zászló. A laekenois szálkásszőrű.
Szín:
Maszk: A tervueren és a malinois maszkja nagyon határozott, mely lehetőleg egyöntetű fekete felületként magába foglalja a felső és alsó ajkat, az ajakzugot és szemhéjak szélét. A bőrnek legkevesebb hat helyen feketén pigmentáltnak kell lennie: mindkét fülön, mindkét szemhéj szélén és az alsó- illetve felső ajkon.
Fekete “füst”: A tervueren és a malinois esetén, a fekete végű szőrszálak fekete “füstöt” képeznek, mely az alapszínt sötétebben árnyalja. Ez a fekete színezet mindig leheletnyi, és nem nagy foltok vagy igazi csíkok formájában fellépő. A laekenois-nál a fekete “füst” kevésbé határozott.
Groenendael: Egyszínű fekete.
Tervueren: Rőt, fekete füsttel vagy szürke, fekete füsttel, de lehetőleg rőt, fekete füsttel. A rőt színnek meleg árnyalatúnak kell lennie, nem lehet sem világos, sem fakó, “kimosott”. Minden olyan kutya, amelyik nem rőt, fekete fátyollal, vagy színének árnyalata nem felel meg a kívánt intenzitásnak, nem tekinthető kitűnő példánynak. (A kitűnő jelen esetben nem minősítést jelent; az eredeti francia szövegben: “sujet d’elite”)
Malionois: Rőt, fekete füsttel és fekete maszkkal.
Laekenois: Rőt, fekete füst nyomaival, főleg a fangon és farkon.
Mindegyik változatnál kis fehér az elő mellen és a lábujjakon megengedett.
Méretek és súly
Marmagasság: A kívánatos méret átlagban 62 cm a kanoknál, 58 cm a szukáknál. 2 cm eltérés lefelé és 4 cm eltérés felfelé elfogadott.
Súly: A kanok kb. 25-30 kg súlyúak, a szukák kb. 20-25 kg nehezek.
Arányok: Egy 62 cm marmagasságú belga juhászkutya átlagos méretei a következők:
a test hossza (a szegycsonttól az ülőgumóig mérve): 62 cm
a fej hossza: 25 cm
a fang hossza: 12,5-13 cm
Hibák
A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
Általános megjelenés: Nehézkesség, elegancia hiánya, túl könnyű vagy túl szikár, hosszabb, mint amilyen magas, téglalap formájú felépítés.
Fej: Nehéz, túl erőteljes, a felső határoló vonalak nem párhuzamosak, nem eléggé megmunkált, nem elég száraz, túl erősen lekerekített homlok, túl erősen kifejezett vagy túl lapos stop, a fang túl rövid vagy túl hegyes és gyenge, ívelt orrhát. A szemöldökívek és a járomcsont túl erősen kiugró.
Orrtükör, ajkak, szemhéj: Pigmenthiány nyomai.
Harapás: rendezetlenül elhelyezkedő metszőfogak. Súlyos hibák: Egy hiányzó metszőfog, egy hiányzó P2, egy hiányzó P3 vagy három hiányzó P1.
Szemek: Világosak, kerekek.
Fülek: nagyok, hosszúk, tövüknél túl szélesek, egymás felé vagy egymástól elfelé hajlanak.
Nyak: Vékony, rövid vagy mélyen tűzött.
Test: Túl hosszú, túl széles (hordószerű).
Mar: Lapos, alacsony.
Felső vonal: A hát és/vagy az ágyék hosszú, gyenge, beesett vagy ívelt.
Far: Túl ferde vagy túlépített.
Alsó vonal: Túl kevéssé vagy túl erősen felhúzott. Túl kifejezett has.
Farok: Túl mélyen tűzött, túl magasan hordott, kampós farok, oldalra hajló farok.
Végtagok: Túl gyenge vagy túl nehéz csontozat, a végtagok nem függőlegesek oldalról nézve (pl. a mellső lábközép túl ferde, gyenge lábtőízület), elölről nézve (pl. tágak vagy szűkek, elálló könyök) vagy hátulról nézve (pl. szűkek, tágak vagy hordószerűek, tehénállás vagy kifelé forduló csánkízület), túl kevés vagy túl erős szögelés.
Mancsok: Nyitottak.
Jármód: Gátolt, rövidléptű mozgás, túl kevés tolóerő, a hát nem kielégítő közvetítése.
Szőrszerkezet: Mind a négy változatnál elégtelenül fejlett aljszőrzet.
Groenendael és tervueren: gyapjas, hullámos vagy göndör szőrzet, nem elég hosszú szőrzet.
Malinois: félhosszú szőrzet, ahol rövidnek kell lennie, nagyon rövid szőrzet. A rövid szőrben eloszló szálkás szőrzet, hullámos szőrzet.
Laekenois: túl hosszú szőrzet, selymes, hullámos, göndör. A szálkás szőrzetben elszórt tincsekben finom szőr, bozontos farok.
Szín: Mind a négy változatnál nagy, kötényformájú fehér mellfolt. A lábujjakon túlnyúló fehér a mancsokon.
Groenendael: Vörös csillám a fekete szőrön. Szürke gatya.
Tervueren: Szürke szín.
Tervueren és malinois: Csíkozottság. Nem elég meleg árnyalat, túl erős vagy túl csekély fekete füst, fekete füst a testen foltokban elosztva, nem kellőképpen kifejlett maszk.
Tervueren, malinois és laekenois: Túl világos rőt szín, az erősen kifakult, ún. kimosott alapszín súlyos hibának számít.
Magatartás/karakter (wesen): Önbizalom hiány, túlzott idegesség.
Tenyésztésből kizáró hibák
Magatartás/karakter (wesen): Gyávaság, agresszivitás.
Általános megjelenés: Fajtatípus hiánya.
Harapás: Hátraharapás, előreharapás (fordított ollós harapás is), keresztharapás. Egy hiányzó szemfog, egy hiányzó M4 felül, egy hiányzó M1 alul, egy hiányzó M1 vagy M2 vagy egy hiányzó P3 egy másik hiányzó foggal együtt. Összesen 3 vagy annál több hiányzó fog (P1 fogakat nem kell beleszámolni).
Orrtükör, ajkak, szemhéj: erősen pigmenthiányos.
Fülek: Lelógó vagy mesterségesen felállított fülek.
Farok: Hiányzó vagy rövid farok (természetes vagy kupirozott), túl magasan hordott farok, gyűrűs farok.
szőrszerkezet: Aljszőrzet hiánya.
Szín: Minden olyan szín, mely a fent leírt változatoknak nem felel meg. Túl kiterjedt fehér jegy az elő mellen, különösen, ha a nyaktőig elér, fehér a mancsokon, mely a mellső és hátulsó lábközép feléig kiterjed, és zoknit képez, fehér jegyek a mellkason és a lábujjakon kívül. Tervuerennél és malinois-nál hiányzó maszk, és a fang színe világosabb a szőrzet többi részénél.
Méret: A megadott határokon kívül.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Különböző változatok keresztezése: A különböző változatok keresztezése tilos. Kivételes esetekben az illetékes nemzeti tenyésztői szerv engedélyezheti. (1974-es szabályzat, Párizs).
Eredete
A kutyás sportok egyik legkiemelkedőbb sztárja kétségtelenül a belga juhászkutya. Akár őrző-védő versenyen, akár az agility-pályán kell helytállni, ő mindig ott van az élen.De helyesebb többes számot használni, hiszen a belga juhászkutyának négy típusa van, gyakorlatilag négy fajtáról van szó: a fekete Groenendaelről, a vörösesbarnaTervuerenről, a göndörszőrű Laekenois -ról és a kvartett legrövidebb szőrű tagjáról, a Malinois-ról.A belga juhászkutya összes mai típusának története megközelítőleg az 1880-as és 1890-es években kezdődött, mikor a legelők bekerítésével, a vasút megjelenésével és a farkasok kipusztulásával már egyre kevésbé volt szükség juhokat őrző kutyákra. A juhászok korábban nem sokat törődtek kutyáik küllemével, elsősorban a teljesítményre fektettek hangsúlyt. A XVIII. század végén még nagyon sok különböző típusú és szőrzetű pásztor- és hajtókutya volt Belgiumban. Egy csoport lelkes kinológus elhatározta, hogy rendet teremt e kiegyensúlyozatlan helyzetben, és A. Reul professzortól, a cureghemi állatorvosi iskola docensétől kértek tanácsot, akit a belga juhászkutya “atyjának” nevezhetünk. A fajta hivatalosan 1891 és 1897 között alakult ki. 1891. szeptember 29-én, Brüsszelben megalakult a Belga juhászkutyaklub, és még ebben az évben, november 15-én Reul professzor találkozót szervezett Cureghemben, melyen 117 kutya vett részt. Reul professzor nagy csoport kutyát gyűjtött össze és tanulmányozott, majd azt javasolta, hogy ne csupán alkatra és terelőképességre szelektáljanak, hanem szőrtípus és szőrszín szerint is. Ezen az összejövetelen kiválasztották a fajta legjobb egyedeit. A következő években szigorú szelekcióval, csak néhány, közeli rokonságban álló tenyészkan bevonásával folyt a tenyésztés. 1892. április 3-án megszületett az első, részletes fajtaleírás, mely 3 szőrváltozatot ismert el. De ekkor még a belga juhászkutya, ahogyan akkor fogalmaztak, csak az igénytelen emberek fajtája volt, vagyis a külseje hagyott még némi kívánnivalót maga után.A Belga Kennel klub végül 1897-ben három változatot ismert el: a groenendaelt, a tervuerent és a malinois-t. Később elfogadtak egy negyedik változatot is, a szálkás szőrű laekenois-t. A fekete groenendael tenyésztésének kezdete egy bizonyos Rose úrhoz kötődik, aki Groenendael városában lakott. Petite nevű fekete szukája 1880 táján született, akit egy hasonló típusú kannal, Piccard D`Uccle-val fedeztetett. Az első világháborúban nagyon sok fekete belga juhászkutyát használtak, üzenetvivőnek vagy vöröskeresztes kutyának, de alkalmazták őr- vagy rendőrkutyaként is. Olyan jó hírük volt, hogy a háború után sokáig a fekete német juhászkutyákat is gyakran groenendaelnek nevezték. A groenendael jellemzői szinte kivétel nélkül igazak a tervuerenre is. E változat története pontosan rekonstruálható. A Tervueren városában élő és juhászkutyákat tenyésztő F. Corbel úrnak volt egy Tom nevű kanj a és egy Poes juhászkutyákat tenyésztő F. Corbeel úrnak volt egy Tom nevű kanja és egy Poes névre hallgató szukája. Mindketten őzbarnák voltak, bár szőrszálaik vége fekete volt. E két kutyapároztatásából származott egy Miss nevű szuka, akit Corbeel egy bizonyos Danhieux úrnak adott el. Ő ezt a szukát a már említett Piccard d`Uccle-vel pároztatta, aki ugyan fekete volt, de az őzszín faktort is hordozta.A Malinois nevét a Brüsszel és Antwerpen között fekvő Mechelen városáról kapta, melyet a köznyelv Malinoisnak nevezett. Igazi népszerűségre Közép-Belgiumban tett szert, de hiába tűnt ki a pásztor- és rendőrkutya-versenyeken, az emberek mindig is jobban kedvelték a belga juhászkutya hosszúszőrű változatait. A göndör szőrű laekenois Laeken kastélypark kis tenyészetéből származik. Fennmaradása holland tenyésztőknek köszönhető, akik sok időt és figyelmet szenteltek a fajtának, mely a közelmúltban felkeltette az angolok érdeklődését is. A laekenois a legnyugodtabb, legcsendesebb belga juhászkutya; alkalmazkodó családtag, de jó munkakutya is. Azt mondják, 1910 körül már megszilárdult a fajta típusa és karaktere. A belga juhászkutya fajtatörténete során az egyes színek és szőrtípusok elfogadását sokszor vitatták, de a fajta anatómiáját és használhatóságát illetően mindig egyetértés uralkodott.A belga juhászkutyák nagyon könnyen kezelhető, igen tanulékony munkakutyák. Jó házőrzők.
Forrás: kutya.hu