Sealyham terrier standard (FCI 74)
Általános megjelenés: Szabad mozgású, aktív, arányos és imponáló tömegű kis keretek között. Sziluettje téglalapalakú, nem négyzetes.
Karakter: Kitartó, rettenthetetlen és ügyes.
Wesen: Éber és bátor, de barátságos.
Fej és koponya: A koponya enyhén ívelt és széles fülek között. A pofacsontok nem kiugrók. Egyenes derékszögű állkapocs, mely megragadásra való képességet mutat, erőteljes és hosszú, Az orr fekete.
Szemek: Sötétek, mélyen ülők, kerekek, közép nagyok. A sötéten pigmentált szemhéjszél előnyben részesítendő, de a nem pigmentált is elfogadott.
Fülek: Közép nagyok, végük enyhén lekerekített és oldalt a pofarészen hordott.
Harapás: A fogak egyformán erősek, a szemfogak jól egymásba nyúlnak, a kutya méretéhez képest nagyok. erőteljes állkapocs, a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.
Nyak: Arányosan hosszú, erőteljes és izmos, jó átmenettel a jól elhelyezkedő vállakba.
Mellső rész: A mellső végtagok rövidek, erőteljesek és olyan egyenesek, amennyire azt a mélyre nyúló mellkas megengedi. Elölről nézve, a vállízület egy vonalon helyezkedik el a könyökízülettel, mely szorosan a mellkashoz simul.
Test: Középhosszú, egyenes és hajlékony. A bordák jól íveltek. Széles, mély mellkas, mely jól lenyúlik a mellső végtagok között.
Hátulsó rész: Figyelemreméltóan erőteljes a kutyaméretéhez képest. Széles, izmos comb, jól szögelt térdízülettel. erős csánkízületek, melyek jól szögelltek és egymással párhuzamosak.
Mancsok: Kerek macskamancsok vastag talppárnákkal. A mancsok egyenesen előre néznek.
Farok: A háttal egy vonalban tűzött és egyenesen felállóan hordott. A hátulsó rész a farktűzésen túl nyúlik. A farkat általában kupirozzák.
Jármód/mozgás: Szabad és energikus, nagy tolóerővel.
szőrzet: Hosszú, kemény és drótos fedőszőr időjárásálló aljszőrzettel.
Szín: Tiszta fehér vagy fehér sárga, barna, kék vagy borz színű jegyekkel a fejen és a füleken. Kimondottan fekete és erős pöttyözöttség nem kívánatos.
Méret/súly: A kanok ideális súlya kb. 9 kg, a szukáké kb. 8,2 kg. A marmagasság nem lépheti túl a 31 centimétert. Az elsődleges szempont a szilárdan illeszkedő testfelépítés, arányosság, típus és tömegesség.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke és a terrier munkaképességére való befolyása határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.
Eredeti neve: Sealyham Terrier
Angol neve:Sealyham Terrier
Eredete
John Tucker Edwardes kapitány Pembrokshire egy magányos részén, valahol Haverfordwest és Fishguard között töltötte nyugdíjas éveit, a Sealy Ham birtokon. Az Edwardes família már századok ót ezen a vidéken élt, a birtok pedig házasságkötés révén került a családba.Fennmaradt iratokból tudjuk, hogy Sir Owen Tucker of Sealy Ham 1415-ben Agincourt-ban harcolt, az Edwardes család egyik tagja pedig a Poitiers-i csatában vett részt 1356-ban. A szóban forgó Edwardes kapitány kb. 1848 körül, negyvenévesen vonult vissza a katonáskodástól, hogy hátralévő éveit a vidéki “sportoknak” szentelje. Télen lóháton vadászott rókára kopófalkájával, nyáron pedig terrierekkel egészítette ki seregét, és a környék igen gazdag vidra-, borz- és rókaállományát ritkította. Vidravadászatra már saját falkát alakított ki, de leginkább azon fáradozott, hogy a helyi terrier változatokat olyan fajtává egyesítse, mely a legkisebb veszteség mellett a legnagyobb bátorsággal és kitartással képes elsősorban a borz és a vidra ellen harcolni. Képzeletében egy kicsi és fürge, fordulékony, erős állkapcsú kutyaélt, mely elég rövid lábú ahhoz, hogy ellenfelét a legkisebb sziklaüregbe is követhesse. Úgy tűnik, a helyi terrierek végtelen számú változatának egyike sem felelt meg Sealy Ham birtokosának. Attól eltekintve, hogy szinte mindannyian fehérek voltak, igen kevés hasonlatosságot mutattak az elképzelt a fajtával. A kapitány arra törekedett, hogy hosszú testű, rövid lábú kutyákat alakítson ki, viszonylag nagy fejjel és erős állkapoccsal. Edwardes kapitány az almokat környékbeli földműveseknek adta ki felnevelésre, majd hat hónapos korukban meglátogatta a kölyköket, és ha valamelyik közeledtére elrohant, azt helyben agyonlőtte. A megmaradt kölyköket először patkányfogásra és -ölésre tanították meg, majd egy mesterséges üregben elhelyezett görény ellen tesztelték őket. Az üreg bejáratáig nyomot fektettek, és a fiatal állatoktól elvárták, hogy kövessék a nyomot, bebújjanak az üregbe és megtámadják a görényt. Azt a kutyát, amelyik a felszínen maradt és nem bizonyult elég bátornak, azt a kapitány ugyancsak agyonlőtte. Egyébként döntései nem mindig bizonyultak helyesnek. Legalábbis az egyik kutya, amelyik nem állta ki a “görény-próbát”, nevelője kérésére, aki nagyon megszerette, mégis túlélte a tesztet, és egyéves korára átlagon felüli vadászkutyává vált. Az idő múltával egyébként a kapitány, úgy tűnik, egyre melegszívűbb lett, mert tucatnyi, általa nem megfelelőnek talált terriert osztott szét Pembrokshire-ben. Az egyik fő probléma a rövid láb volt, melyet valószínűleg a dandie dinmont terrier “hozzáadásával” próbált a kapitány elérni. Ezt bizonyítja a dandie-re jellemző tulajdonságok makacs felbukkanása a korai példányoknál, úgymint a puha fejszőr, a nagy, kerek szemek, az ívelt hát, és a görbe mellső láb. Sokak szerint Edwardes a korabeli bullterriereket vagy staffordshire bullterriereket is felhasználta bátorságuk miatt. Sir Jocely Lucas úgy véli, hogy a kapitány a szomszédságában megtalálható, ún. Cheshire terriert használhatta, mely viszont a bullterrier kialakításánál is szerepet játszott. Lucas a süketség előfordulásával indokolja elképzelését. Az általa tenyésztett, kb. egy tucat süket sealyham közül, két kivétellel, mindegyik hófehér volt. Robert Leighton ezzel szemben arra esküszik, hogy a west highland white terrier játszott döntő szerepet a tenyésztői munkában. Ezt azzal indokolja, hogy Edwardes kapitány nagyon jó barátságban volt Bute márkijával, aki viszont a poltallochi Colonel Malcolm barátja volt, akit a westi ősatyjának tartanak. Edwardes kapitány 82 évesen, 1891-ben halt meg. Hat hónappal később egyetlen fia is eltávozott az élők sorából, így a család férfi ága kihalt. A kapitány lánya azonban, Mrs. Higgon fenntartotta Sealy Ham birtokot, a kutyákat is tovább tenyésztette (of Sealy kennelnéven), később bíróként is tevékenykedett, sőt ő lett az elnöke az 1908-ban alakult Sealyham Terrier Clubnak. A fajta 1903-ban szerepelt először hivatalosan kiállításon, Haverfordwestben. Championship Show-n azonban csak 1910-ben mutatkozhatott be a sealyham terrier, a Kennel Club dél-londoni kiállításán a Kristály Palotában. A Kennel Club 1911. március 8-án fogadta el hivatalos fajtaként a sealyham terriert.
Forrás: kutya.hu