Rövidszőrű skót juhászkutya

Rövidszőrű skót juhászkutya (collie smooth) standard (FCI 296)
Általános megjelenés: Intelligenciával, éberséggel és aktivitással teli kutya. Méltóságát tökéletes testfelépítése is alátámasztja, miközben egyetlen része sem aránytalan. Összességében munkaképesnek kell tűnnie.
Jellemző tulajdonságok: A test felépítését az erő és aktivitás formálja, otrombaságtól és durvaságtól mentes. Nagyon fontos az arckifejezés. Ha szemügyre vesszük az idevonatkozó jellegzetességeket, teljes kiegyensúlyozottság, a koponya és a fang helyes illeszkedése, a szemek mérete, formája, színe, elhelyezkedése és a szabályosan tűzött és hordott fülek határozzák meg.
Wesen: Vidám és barátságos, sohasem ideges vagy agresszív.
Fej és agykoponya: A fej sajátossága nagyon fontos. A kutyaméretéhez viszonyítva kell vizsgálni. Elölről vagy oldalról nézve a fej egy tompa, szépen metszett, sima körvonalú ékhez hasonlít. A koponya lapos, oldalain fokozatosan elvékonyodik egyenes vonalban a fülektől a fekete orr hegyéig, anélkül, hogy a pofacsontok kiállnának és a fang hegyesnek és vékonynak tűnne. Oldalról nézve, a koponya és a fang felső vonalai egyenesek, párhuzamosak és egyforma hosszúságúak. A könnyed, de észrevehető stop osztja meg őket. A belső szemzugok közötti egyenes középpontja (mely egyidejűleg a korrekt stop centruma) egyben a kiegyensúlyozott fejhossz középpontja.
A sima, jól lekerekített fang vége tompa, sohasem kvadratikus. Az alsó állkapocs erős és kiformált. A koponya mélysége a szemöldöktől az állkapocs alsó szegélyéig sohasem lehet túlzott (összességében nem mély). Az orrtükör alapvetően fekete.
Szemek: Nagyon fontos szempont, a szemek kölcsönzik a kutya bájos arckifejezését. Közepesen nagyok (semmiképp sem lehetnek nagyon kicsik) kissé ferdén elhelyezkedők, mandulaformájúak, sötétbarna színűek, kivéve a blue-merle színű példányokat, melyeknél a szem színe gyakran (egyik vagy mindkettő teljesen vagy egyik, vagy mindkettő részben) kék vagy kék foltos. A tekintet nagyon intelligens, figyelő állapotban élénk, éber pillantással.
Fülek: Mérsékelten nagyok, sem túl közel, sem túl távol tűzöttek egymástól a koponyán. nyugalmi állapotban lekonyulóak, de mihelyt valami felkelti a kutya figyelmét, előre fordítva félig felállóak; ez azt jelenti, hogy megközelítőleg a fül kétharmada feláll, míg felső egyharmada természetes módon előrehajlik, a törésvonal vízszintes síkja alá.
Fang/harapás: A fogak jó méretűek. Az állkapocs erős, tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással. Ez azt jelenti, hogy a felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.
Nyak: Izmos, erőteljes, arányos hosszúságú, jól ívelt.
Elülső rész: A lapockák ferdék és jól szögeltek. A mellső lábak egyenesek és izmosak, miközben a könyök sem befelé, sem kifelé nem fordul, mérsékelten erős csontokkal. A mellső lábak kissé “húsosak”, a lábtőízületek hajlékonyak és nem gyengék.
Test: A marmagassághoz viszonyítva kicsit hosszabb, feszes hát, enyhe ívvel az ágyék felett. A bordák jól íveltek. Mély mellkas, mely a lapockák mögött eléggé széles.
Hátsó rész: A comb izmos, száraz és inas a jól szögelt térd alatt. A csánk mélyen álló és erőteljes.
Mancsok: Ovális, a talpak jól párnázottak. A lábujjak az első lábakon jól, a hátsókon valamivel kevésbé csontosak és szorosan egymás mellett helyezkednek el
Farok: Hosszú, utolsó csontja legalább a csánkig ér. Nyugalmi állapotban mélyen, kissé ívelt véggel hordott. Izgalmi állapotban lehet magasabban, de sohasem a hát felett hordott.
Jármód/mozgás: A mozgás félreismerhetetlen, jellegzetes jegye a fajtának. Egy jó testfelépítésű kutyakönyökei sohasem fordulnak kifelé, mindazonáltal a mellső mancsok mozgás közben viszonylag közel kerülnek egymáshoz. Kötött, keresztező, vagy gördülő járásmód felettébb nem kívánatos. Hátulról nézve a hátsó lábak csánktól lefelé párhuzamosak, de nincsenek szorosan egymás mellett. Oldalról nézve a hátsó lábak csánktól lefelé párhuzamosak, de nincsenek szorosan egymás mellett. Oldalról nézve a mozgás folyamatos. A hátulsó lábak erőteljesek, nagy tolóerővel. Megfelelően térölelő lépés kívánatos, mely könnyed és fáradság nélküli.
Szőrzet: Rövid, sima, a fedőszőr kemény szerkezetű, sűrű aljszőrzettel. Nem szabad nyírni vagy trimmelni.
Színek: Három elismert szín létezik: Gold-sable (cobolyszínek fehérrel), tricolour és blue-merle.
Cobolyszínek: Minden árnyalat a világos aranytól a telt mahagóniig vagy árnyalt cobolyszínek. Világos szalma- vagy krémszín fölöttébb nem kívánatos.
Tricolour: Túlnyomórészt fekete, a fejen és a lábakon telt cserszínű jegyekkel. A rozsdaszín a fedőszőrzetben fölöttébb nem kívánatos.
Blue-merle: Túlnyomórészt világos, ezüstös kék, fekete vagy feketén márványozott jegyekkel. A telt cserszínű rajzolatok kívánatosak, hiányuk azonban nem kifogásolható. Nagy fekete foltok, pala- vagy rozsdaszín sem a fedőszőrzetben, sem az aljszőrzetben nem kívánatos.
Fehér jegyek: Mindegyik felsorolt szín rendelkezhet a collie-ra jellemző több-kevesebb fehér jeggyel. Az alábbi rajzolatok előnyösek: teljesen vagy részben fehér gallér, fehér szegy, fehér lábak és mancsok, fehér farokvég. A fangon és/vagy a koponyán lehet egy fehér folt.
Méret/súly: Marmagasság: kanok 56-61 cm, szukák 51-56 cm
Súly: kanok 20,5-29,5 kg, szukák 18-25 kg Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Eredeti neve:Collie Smooth
Angol neve:Collie Smooth

Eredete
A XIX. század elejéig a skót juhászkutyákat kizárólag munka céljára tenyésztették (nyájőrzésre, terelésre), nem küllemük alapján szelektálták őket. Írásos dokumentumok hiányában nem tudjuk biztosan, hogy a rövid- és hosszú szőrű változat párhuzamosan vagy külön fajtaként fejlődött-e.Mikor Viktória királynő az 1860-as évek végén felkarolta a hosszú szőrű collie-t, és megindult a fajta látványos fejlődése, a sima szőrű collie kevésbé dekoratív megjelenése miatt háttérbe szorult, ám 1877-ben már külön osztályban versenyzett a két változat a kiállításokon. A világháborúk a rövid szőrű collie-t sem kímélték, a fajtát a kihalás veszélye fenyegette. Csak néhány megszállott tenyésztő kitartó munkájának köszönhető, hogy ez az értékes fajta fenn maradhatott. Az 1950-es, 60-as évek meghatározó kennele Mrs. Kay Alexander és Miss Elizabeth Dundas tenyészete, a Peterblue volt. Első kutyájukra, Ch. Redevalley Rosita of Ladyparkra a mai smooth collie-k 80 %-a visszavezethető.Kizárólag Nagy-Britanniában tenyésztik és ismerik, ahol manapság népszerű kedvenc.

 

Forrás: kutya.hu